42droids

Döngetik a kapukat.
Bumm, bumm, bumm!
Egyre hangosabban és
egyre félelmetesebben.
Bumm, bumm, bumm!

Arcomon a Könnyem végig csorog.
Sietõsen haladok az esõben,
lábamon a cipõ kopog.
Jó, ha megérkezek idõben.

Felcsillan egy halvány fénypont.
Dörren, feszül az égbolt.
Viharos szél tépi a szõlõt.
Elvesztjük azt kit szeretünk.

Messze halál. Közel halál.
Sírok mindenütt.
Lefekszem ide a földre,
sírok én is velük.

Ujjaim soványak, arcom beesett.
30 éve már, hogy hiába harcolok.
Életem értelme nem az mit gondolok,
helyette sokkal egyszerûbb dolog.

Kabátom összehúzom. Nem fázok,
csak félek. Kinézek az ablakon,
s nem látom a várost,
de oda képzelem.
és döngetik a kapukat...